2014. február 19., szerda

A szegények egyháza?

Egy szimpatikus poszt utolsó előtti mondatáról jutott eszembe az alábbi írás, köszönet az ihletért a szerzőnek. ("...a katolikus egyház valóban a szegények egyháza legyen") A korrektség jegyében sietek hozzátenni, hogy az általam kiemelt egyetlen tagmondat nem minősíti a kifejtés egészét, amelyet remeknek tartok.

Miért kellene a keresztény egyháznak a szegények egyházává válnia?

Jézus tanítása jómódúvá tette és teszi az emberiséget. A többi vallás és a világi szemlélet teszi szegénnyé, boldogtalanná a hiszékeny áldozatait, legyenek hát ezek az irányzatok a testi-lelki nyomor központjai. Vállalják fel az áldatlan működésük termékeit, ne tolják át a keresztényekre a felelősséget, ahogy egyes vidékeken a döglött macskát szokás átdobni a kerítésen, a szomszédba.

Jézus nem tartós szegénységet hirdetett, hanem valódi Örömhírt hozott a világba. Szimmetrikus etikát és globális testvériséget tanított, ez a tan mindenkit jómódúvá és boldoggá tesz. A zsidó Messiás követői egészséges önkritikát és önmérsékletet gyakorolnak, tartós egyensúlyra törekszenek a földi és az örök életbeli szempontok között, ezáltal megvalósítják a jól megfontolt hosszú távú érdekeiket. Életük sikere a szeretteikre és utódaikra is kiárad, példát mutatva mindazoknak, akik ma még nem messiáskövetők.

A keresztény egyház legyen a jómódú, toleráns demokraták egyháza, amely mindig nyitva áll a jó szándékú emberek előtt, hogy a Messiás Jézus valódi tanítása segítségével ők is jómódúvá, toleránssá és demokratává válhassanak.

A keresztény egyház definíció szerint a középosztálybeliek egyháza. A felső osztály kizsákmányolja a többit, nem azonos mércével mér, ez nem keresztény viselkedés. Az alsó osztály pedig vagy nem értette meg a Messiás tanítását, vagy valami miatt nem termi az Evangéliumból következő gyümölcsöket - ha teremné, máris középosztálybeli lenne.

Mi a helyzet a prostituáltakkal, hajléktalanokkal és a bűnösökkel? Jézus körül nem voltak ilyenek. Kizárólag ex-prostituáltak, ex-vámosok, ex-bűnösök voltak körülötte, aki megbánták a bűneiket, elégtételt ígértek a megkárosítottaknak, életreformot fogadtak, és Jézus tanítása szerint élték le a hátrelévő életüket, attól kezdve ugyanolyan középosztálybelivé váltak, mint a Messiás többi követője. A farizeusok (a lankadatlanul Jézus ellen intrikálók) szerint voltak ők továbbra is prostituáltak, vámosok és bűnösök, a valóságban a megtéréssel Jézusban újjászületett messiáskövetők lettek.

Nem hangsúlyozhatom eleget, hogy messiáskövetőként különbséget kell tennünk a farizeusok álláspontja és a Jézus szerinti helyzet között. Az egyház mindig nyitott volt és maradt a tényleges megtérőkre. Azok a prostituáltak, vámosok és bűnösök, akik hallották Jézus tanítását, de nem tértek meg, egyáltalán nem szerepelnek az Evangéliumokban. Megkapták a lehetőséget, nem éltek vele, nem lettek messiáskövetők. Álláspontom szerint ma nem az egyháznak kell nyitottabbá válnia, hanem a Jézus tanítását elvető, és a szabályaitól eltérve maguknak ártó embereknek. Az egyház tárva-nyitva áll előttük, a lehetőség ott van a kezük ügyében, már csak a szívüket és elméjüket kell megnyitniuk a Messiás Örömhíre számára. A labda az ő térfelükön pattog.

"Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, az én terhem könnyű." (Máté 11, 28-30.)

4 megjegyzés:

  1. Már régen olvastam a keresztény tanítás alapjait bombázgató írásaidból, amiket egyfajta missziós tudattól hajtva gyártasz, most pedig éppen ezt olvastam el. Mi tagadás, nincs róla(d) hízelgő véleményem.

    A kíméletes verziót írom ide:

    Sokáig tévelygésnek gondoltam azt, amit a számodra oly tetszetős „döntsük meg a tabukat” címen művelsz annak a páratlanul „zseniális” logikai „felismerésednek” a talaján, miszerint a keresztény értékrend a kapitalizmusban csúcsosodik ki, és a kereszténység nem kevesebb, mint a jómódú, szorgos kapitalista középosztály vallása, a saját sírjukat ásó önsorsrontó szegények meg magukra vessenek (miközben mindezt önelégült büszkeséggel vallod mint önjelölt mintakeresztény mintaközéppolgár - ráadásul úgy, hogy köszönő viszonyban sem állsz a hittel). Azonban olvasva a belinkelt cikket és az arra adott válaszaidat is, felvetődik bennem a gyanú, hogy a keresztény tanítás lényegét illető folyamatos és kitartó „tévedéseid" már nem tekinthetők tévelygésnek: talán a jellemed problémás. Akárhogy is, a jó hír a rossz hírben az, hogy a szorgos szellemi munkád produktumai megnyugtató módon bennrekednek a saját magad által kreált és nagy műgonddal építgetett-szépítgetett logikai útvesztőben, hiszen – a blogokon túl – nincs, és vélhetően nem is lesz mérvadó fórum, ahol bármilyen messze rúghatnál bármilyen labdát. Nyomhatod a pedált tövig, az egészséges, tisztességes józan ész bizony nagy falat marad még a te zsákutcákat rovó logikai buldózerednek is.

    Talán mert a "method in your madness" termelte gondolataid eleve nem durranhatnak nagyobbat, mint a tét nélküli „polgárpukkasztás”, ezért tűri Isten (egyelőre még), hogy kiforgatod és csűröd-csavarod a tanítását, visszaélve az ajándékba kapott talentumoddal. De vajon milyen eszközzel tehet téged képessé az „alázatos szívű” hitre, ha már ideidézted – ki tudja, pontosan miért, hiszen halvány fogalmad sincs arról, hogy az mi fán terem – ezt a részt? Van erről sejtésem, de várjuk ki a végét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszerű logikát követek: Jézus követése középosztálybelivé tesz. Ha szerinted nem, magyarázd meg, pontosan miért nem. Aki önként, megfontoltan nem követi Jézust, és ez szegénnyé teszi, nem vádolhatja részvétlenséggel Jézus követőit. A keresztények feladata mindenkivel megismertetni, mindenki számára vonzóvá tenni az Örömhírt, de az elfogadás kizárólag önkéntes lehet, a szeretettel és legjobb tudással közvetített Örömhír elutasításából eredő problémákért az elutasító felel.

      Példa: az írni-olvasni-számolni tudás szintén középosztálybelivé tesz. Tehát ha szegénnyel találkozol, felteheted neki a kérdést, hogy írni-olvasni-számolni tudsz-e? Ha nem, akkor az elsősegély után (ami nem mellőzhető) a feladat megtanítani a szegényt írni-olvasni-számolni. Indokolt arról beszélni, hogy a középosztálybeliek szégyelljék magukat, mert nem törődnek az analfabétákkal, szenteljék az életüket az analfabétizmusnak? A tanultság legyen analfabéta, mert a világ örökké az analfabétizmusról fog szólni? Aki nem analfabéta, az nem igazi tanult, hanem képmutató? Nem indokolt ez a felfogás, hiszen a középosztálybeliek elsősegélyt nyújtanak, utat mutatnak a közösségük jómódja felé. Aki dacból nem követi ezt az utat, az magát ítéli szegénységre, és reklamálhat, de csak saját magánál.

      A tékozló fiú magától jött vissza. Amíg távol volt, a családja nem ment utána, hiábavaló lett volna. Egy másik példabeszédben Isten megy a kóbor bárány után. Ez így is van, Isten mindig mindenki lelki ajtaja előtt ott áll, türelmesen, szeretettel. De az ajtót az érintettnek kell kinyitnia. A keresztények kötelesek szólni, figyelmeztetni, ám ha már többször szóltak eredménytelenül, nem kell magukat szégyellniük azért, mert az illető bezárkózott, és ezzel magának árt. Az ajtót csak ő tudja kinyitni, ez az ő kizárólagos felelőssége.

      Törlés
  2. Hol indulatot, hol őszinte szánakozást érzek veled szemben. De részemről a vitaszakaszt lezártnak tekintem, mert egyszer, sőt tán már kétszer is, körbe értünk a vitában. Harmadik önmagába záródó kört pedig nem futok. Észreveheted, hogy nem szállok vitába a kijelentéseiddel. Amit írtam fentebb, nem újabb vitaindító, hanem olyan következtetés, amire fokozatosan rávezettél. Nem vagy hívő, de megteszel mindent, hogy annak lásson a világ, miközben rendre leleplezed magad. Bevallom, nem igazán tudok ehhez "hízelgően" viszonyulni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A köröket te magad rovod: a hit számodra azt jelenti, hogy eldobtad a logikát. Ezután persze, hogy nem tudsz mit kezdeni a logikával, mert azt a hit ellenségének látod. Nem az, harmonizál a hittel, de az önmagába záruló elméleteddel ezt nem értheted meg, míg ki nem lépsz egy kicsit a való világba.

      Még nem fejtetted ki, honnan tudod, hogy én nem hiszek. Ki írhat úgy az élő Jézus gondolatainak megvalósításáról, hogy közben nem hisz? Senki.

      A hit és a valóság között szakadékot látó szemlélet nem teszi ugyan rosszabbá a világot, de nem is teszi olyan jóvá, amilyenné Jézus tényleges tanítása tenné, és ez nagyon komoly probléma, amelyről mindannyiunknak számot kell majd adnunk.

      Aki elfogadja, hogy a világban mindig lesznek pátyolandó szegények, az meghamisítja Jézus tanítását. Aki Jézust követi, nem lesz szegény - legfeljebb boldogan szegény, hiszen maga vállalja tudatosan, és örömét leli ebben a létállapotban.

      Aki a szegénység témára van rákattanva, és ezt tartja a hit zálogának, az olyan, mint aki szerint az emberek egy része élete végéig pelenkába fog kakálni, és a hiteles ember kötelessége őt tisztába tenni. Nem. A hiteles ember kötelessége megismertetni vele a szobatisztaság lehetőségét és szabályait. A szegények számára ez Jézus tanítása, és ez valódi Örömhír.

      Törlés